DOVRE PAPA :Na ég veled, jobb lesz, ha a városba megyek...

PEER GYNT: Minek?

DOVRE PAPA: Úgy hallottam, ott most lámpással keresnek nemzeti jellegű színészeket.

(Ibsen: Peer Gynt, Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa fordítása)

Azon a napon, amikor ez az írás megjelenik, a Nemzeti Színház a Bécsi Ünnepi Heteken harmadszor és utoljára játssza A jég című előadást, Mund ruczó Kornél rendezésében. A Pécsi Országos Színházi Találkozónak ez a produkció sem tavaly, sem tavalyelőtt nem kellett. Az idei POSZT éppen most kezdődött, A jég még odaérne, ha a színházi emberek Pécsen azt gondolnák, amit Bécsben. Hogy A jég fontos előadás. Grazban, négyszáz kilométerre Pécstől Bodó Viktor két rendezését játsszák, az egyik Molnár Ferenctől a Liliom, a másik egy Handke-darab, amelyet beválogattak három ország - Németország, Ausztria, Svájc - tíz legfontosabb előadása közé, és három héttel ezelőtt a Berlini Színházi Találkozón a közönség felállva ünnepelte. Pécs, amely nemcsak színházi fesztiválváros, hanem az idén Európa egyik kulturális fővárosa is, nem tud sem a magyar rendező nemzetközi hírű előadásáról, sem más, a nemzetközi forgalomban szereplő előadásokról. Európa egyik korábbi kulturális fővárosa, Nagyszeben (Románia) akkor is, előtte is, azóta is világszínházi befogadóközpont. Az idei társfővárosok egyike, Essen (Németország) új színmű írására kérte föl Nádas Pétert, és a darabot be is mutatta. Krakkó, Bukarest, Nyitra és más városok színházi fesztiváljain rendszeresen megjelennek kiemelkedő európai produkciók. Pécs helyett ma Bécsben lesz A jég, tegnap ugyanott Peter SteinÖrdögökje volt, játsszák holnap és holnapután is, a következő napon ott lesz Alain Platel, két nap múlva Luc Bondy Euripidész/Helénája, nem kérdés, hogy ezekben a fesztivállázas hazai napokban irány Bécs.

Porlik égi malter: fecskék és galambok
Csőrükből a posta ellepi a gangot
Levél jött anyánktól: esteli harang szól
Elhallgat a harang, hogyha megharagszol

Mi – akik nem az éneklésből élünk, akik szerelemből járunk el a keddi és pénteki próbákra, akik munka után este vágyunk egy kis újdonságra, frissességre, varázslatra, akik épp ezért nem tudunk felelősségteljesen elvállalni egy repertoárdarabot – mi, a Soharóza óvodás izgatottsággal sorakoztunk harmincakárhányszor a Szutnyik (sic!) lépcsőházában, és egy csecsemő örömével füleltük kívülről a Bérháztörténetek elmebeteg zajait, foszlányait (…lakodalom van a mi utcánkba… szia, fehér húsú bioalmát árulok… haggggyyá má… ecco, di più (áhhh, imádom a hangját – sikkant fel Georgi csillogó szemmel) … mi kizárólag a kék macis (Simonová kábé ezen a ponton kérdezi meg a Filozófustól, hogy milyen ma a közönség. A Filozófus minden alkalommal kicsit elgondolkodik, aztán azt mondja: nagyon jó!) bögréből vagyunk hajlandóak kávét inni… szpáááájdöörmeeeeen… szicska-hucska… érteeem!) … sötét… szívdobogás… nyitom az ajtót… tapogatom az esernyővel a földet, vigyázni kell, állítólag ma oda is hánytak, csúszik a padló, most meg még a földön is ülnek a közönségből párnákon, úristen, ki fogjuk szúrni a szemüket az ernyőnyitáskor, mi a szarnak kellett fekete deszkával befedni az ablakokat, hogy jutok el ekkora irreális sötétségben a radiátorig, a Viktor középiskolai osztálytársa is megmondta róla, hogy egyszer elvállalta az osztályterem dekorálását, másnapra le is festették az összes falat csont feketére, mondjuk szerintem ez vagány, de most nagyon sötét van, mindegy, itt vagyok, Szikla becsapta az ajtót, már nyílnak a sorban a kínai ernyők, kattan, surrog, emel, susog, már nem is emlékszem, hogy alakult ki, hogy még kint a lépcsőn kettes számrendszerben sorszámot osztunk, már automatikus: csajok, figyelj, mondom: zaj rend víz gáz lift lom bér ház 1 2 1 2 1 2… add tovább, az egyeskék nyitják először és döntik hátra, a többit kitalálhatjátok. Csak így férünk el. Húszan, huszonketten, rekordestén huszonöten keresztben a teremben légzés-távolságra a közönségtől. Ledlámpatartási szabályzat: úgy tartsd, hogy szembe vakítsd saját magad, akkor pont jó. Most jó. Szépek vagytok. A legszebb a karácsonyi ledlámpa-koreo (copyright Tibet). Ha nagy családom lesz, minden karácsonykor ezt fogjuk csinálni: sorba állunk éjfélkor és hullámzunk kicsi ledlámpákkal, lassan fel és le, egyéni tempóban. No, de a tilosnál derül ki minden, akkor meglátjuk őket, az arcokat. Ott egy picit megjön az önbizalmam, akkor értem meg, miért nem nevetnek Kristóf szuperfasza szövegén: nyitva van a szájuk, szemöldök a hajtőnél, így nem lehet nevetni. Azért a fiúk limlomjánál mégis sikerül nekik, azt mindig elbasszuk. Szerintem egyébként bájosan basszuk el. Elszalad az idő, épp hogy bejöttünk, már kifelé álmod minket az öreg bérház a teremből, szaladunk mi is, meg ne lásson minket a közönség, Ubi a professzionális esernyőt-a-plafonon-lógó-fűtéscsőre-akasztó emberünk, eszméletlen gyorsan képes ezt a munkát végezni, de nincs idő csodálni őt, vagy akár belehallgatni a színészzenekarba, ez nem igazság. Szaladunk, szaladunk, büfébe le, örülünk, szomorúak vagyunk, szétestünk, hamisak voltunk, nevettek, nem nevettek, nagyon gyorsan kérek egy sört, Csatádi, esernyőt bent hagytad középen, ahogy a Bodó kérte? …
Hazafelé Lengyelországból, ahol életünk utolsó szicska-hucskáját hallhattuk, még énekeltünk a társulatnak búcsúzóul egy Jó dolgot a transzfer aranymetszetében (a jelszó: Ferenc körút, aranymetszésnél vagyunk, gyerekek, szivárogjunk). Mert tényleg ez van: Ha nem jut eszünkbe más, jobb akkor a hallgatás, jobb, mint száz olcsó hatás, jobb dolog, mint annyi más, a hallgatás jobb, mint más.
De bakker, itt még hallgatni se lehet normálisan, a színészek rögtön bekérték a Parvenüszínházat meg a Medicinát. „A fasznak kell nektek ennyit énekelnetek.” – mondta kórusának a büszke karnagy. Szóval az van, hogy köszönjük, kedves Szputnyik. Eltettem a ledlámpákat karácsonyra.

A Kontakt Fesztivál 1991 óta kerül minden évben megrendezésre a toruni Wilam Horzyca Színházban. Ez volt az első fesztivál a lengyel rendszerváltás után, és Kelet-Közép-Európában egyben az első olyan nemzetközi művészeti találkozó, ahol nyugati-európai és kelet-európai társulatok egyaránt szerepeltek. (A fellépők között emellett ázsiai és észak-amerikai társulatok is bemutatkoztak). A fesztivál jelentőssége ugyanis – már a kezdetektől fogva – a bemutatott előadások művészi értékében rejlett. Számos kelet-európai rendező karrierjében a Kontakt Fesztivál jelentette a fordulópontot, itt kaptak ugyanis először lehetőséget arra, hogy a nyugat-európai közönség előtt is bemutatkozzanak, és találkozhassanak nyugati-európai színházakkal. A lengyel előadások esetében a Kontakt Fesztivál évek óta afféle promóciós ablakot jelent a világ felé.

A fesztiválon minden évben mintegy százan vesznek részt: színházi szakemberek, kritikusok, művészeti iskolák diákjai, európai fesztiváligazgatók és újságírók. A nemzetközi zsűri három díjat oszt ki.

Színházi szakemberek, újságírók, külföldi vendégek találkoznak minden év májusában Berlinben. A találkozás apropója az évad tíz „legfigyelemreméltóbb előadása”, amit minden évben kritikusokból álló független zsűri választ ki. Ez a Theatertreffen. Az idei programba bekerülő 10 előadást nagyjából 350, német nyelvterületen bemutatott produkcióból választotta ki a hét fős kritikus-zsűri. Válogatásuk fő szempontja az volt, hogy mennyire használja az előadás a kortárs színház eszközeit, és mennyire reagál érzékenyen társadalmi kérdésekre?

Harminckettő, ötvenhárom - Tarján Tamás - revizoronline.hu

Sötétben ülő disznók - Hodászi ádám - ellenfeny.hu

Se ház, se kert - Koltai Tamás - szinhaz.net

Élnek, mint a disznók - Fehér Elefánt - toptipp.hu

Rendetlenek, lusták, koszosak. Nem kérnek belőlünk, de azt elvárják, hogy mi tartsuk el őket. Lopnak, kurválkodnak, rettegésben tartják a környéket. Nem csinálnak semmit. Élnek, mint a disznók. Aztán csodálkoznak, ha baj lesz belőle.

Író: John Arden
Fordító: Nádasdy Ádám
Rendező: Göttinger Pál

Munkatársak: Bujtás Mónika, Elek Ányos, Gyulay Eszter, Keresztes Gábor, Kovalcsik Anikó, Róbert Júlia, Sztojanov Georgi, Turai Tamás

Az előadás a szerző engedélyével, a Casarotto Ramsay & Associates és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

További információk!

Koprodukciós partnerünk a Schauspiel Köln meghívására társulatunk újabb négy este játszotta a Tranzit című előadást március 22. és 26. között Kölnben.

Az előadásról bővebben: Az előadás blogja, A Schauspiel Köln honlapján