Legjobb férfi főszereplő: Gyabronka József
Bérháztörténetek 0.1
Szputnyik Hajózási Társaság – Modern
Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor,
Budapest  

valamint

Különdíj a legígéretesebb színházi törekvésért:
a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern
Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor
társulatnak  

Meghallgatom!

Forgách András író, dramaturg, Szűcs Katalin Ágnes kritikus, Telihay Péter rendező, Janisch Attila a IX. POSZT válogatója 

a beszélgetéseket vezeti: Galambos Péter

Galambos Péter: Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház-és Viselkedéskutató Intézet – Labor, Budapest, Bérháztörténetek 0.1, Bodó Viktor rendezésében.

Telihay Péter: Bodó Viktor előadásáról beszélünk, a Bérháztörténetekről. Már említettem, hogy a tegnapi esti előadások mindegyikének lehetett volna az a címe, hogy Bérháztörténetek. Lehetett volna az is a címe, hogy Meztelen férfifenekek története, mert mind a három előadásban kaptunk belőle. Előre bocsátom, hogy én nagyon jól szórakoztam,

a Schauspielhaus Graz és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadása

„Csak nézzenek és ámuljanak!”

Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról a grazi színházat egy hihetetlenül tempógazdag, érzéki és sokszínű színházi varázs-estével ajándékozza meg. Minden bizonnyal ez a csúcspontja az idei évadnak, Anna Badora intendánsi korszakának fénypontja. A 31 éves magyar Bodó Viktor Handke szavak nélküli darabját lendületesen feltöri, és az alapanyagot őrülten merész panoptikummá bővíti, anélkül, hogy különösebben csorbítaná a városi életről szóló kísérlet poézisét.

Kegyetlen és mulatságos, furcsa és monstruózus, azután meg könnyed, lendületes és szinte folyamatosan lebilincselő. Az okosan alkalmazott élő zene és hangbejátszások néha némafilm-atmoszférát teremtenek, máskor diszkó-zombi-légkört vagy éppenséggel (ironikus) musical-hangulatot.

A 15 fős társulat folyamatos, izzasztó bevetésben teremti meg a pillanatokat, helyzeteket, viszonyokat, hogy aztán újra elvesse őket.

(Martin Behr, Salzburger Nachrichten, 2009. május 16.)

A magas színpadi művészet csillagórája a grazi Schauspielhausban: Bodó Viktor Handke-rendezése nem hagy kívánnivalót, csak tátott szájakat maga után. Csak nézzenek és ámuljanak.

A Nestroy-díjas Bodó Viktor Handke szavak nélküli darabját kereken 100 perces, feszes, varázslatos, elképesztő színpadi élettel tölti meg, egy olyan feszültségi ívvel, amely egy másodpercre sem lankad.

Lehetetlen lenne a mini-epizódoknak akár egy részét is leírni. De megérintenek, és felkeltik a kíváncsiságunkat.

És, ez a második zseniális húzás, Bodó az eseményeket handycammel élőben filmezteti és kivetíti a vászonra. Tökéletes némafilmszínház, amelyet adekvát módon sok zene fest alá.

A csodálkozás, azt mondják, nem hallatszik. Itt hallhatóvá vált. Ez is szép jutalom.

(Werner Krause, Kleine Zeitung, 2009. május 15.)

Bodó Viktor a grazi Schauspielhaust feszes, szórakoztató estével ajándékozta meg, amely a nézési szokásokat rombadönti és mély bepillantást enged a társadalmi rendekbe. Kezdettől fogva világos, hogy ebben a verzióban Handke alárendelt szerepet játszik, és inkább csak ötletadóként szolgál Bodónak. A rendező egyes jeleneteket kétszer játszat el, közben megváltoztatja a perspektívát és így ad nekik új jelentést. Csak egy újabb izgalmas síkja ennek a rendezésnek, hogy a színházi előadás műviességével és a film vélt realitásával is játszik. Egészen kiemelkedően játszanak a szereplők, akik a Schauspielhaus társulatából és Bodó saját Szputnyik Hajózási Társaságából állnak. Ennyi játék- és improvizációs örömöt ritkán láttunk a grazi színházban.

(Michaela Reichert, Kronen Zeitung, 2009. május 16.)

A grazi előadásban a 31 éves  magyar színházi ember Handke darabját feloldja a saját fantazmagóriáiban. Összemosódik a „kiolvasás” és „belelátás”, és ez nagyon jól van így. Bodó Viktor Pascal Raich-hal egyenesen egy kis várost építtetett magának, több kukucskáló konténert a színpad bal és jobb oldalán. Feszes élet-figurák emitt, öntörvényű-bolondos mű-figurák amott. Éles metszésű karakterek népesítik be a színpadot. Egyszerűen szuper az egész timing-ja, ahogy a felfoghatatlanul forgatagos és hektikus színpadi konglomerátumokban mégis mindenki megtalálja a saját egyéni tempóját és az egész előadás a saját ritmusát. A pulzálásban van rendszer. 

(Reinhard Kriechbaum, Nachtkritik, 15.Mai)

további előadások: június 4-5. 10., 20. 19.30, Graz

információ: http://www.buehnen-graz.com