2009.04.15. 11:10
SOHARÓZA
Felületi feszültség - koncert
időpont: 2009. május 22. 20.30h, MU Színház, Szputnyik Műhely (1117 Bp. Kőrösy József u. 17.)
Kísérleti énekegyüttes, akik megpróbálják felforralni a kórusfogalmat;
már fél évszázada FORR A VILÁG, itt az ideje, hogy a híres magyar kórusmuzsika molekulái felgyorsuljanak, anyaga táguljon, teste szublimáljon.
Játék a levegővel, a hangokkal, a sötéttel, a térrel, a testtel, a képzelettel.
Improvizációs kórusmuzsika a Soharózától - interjú a Népszabadság online-on
2009.04.14. 22:39
A kezdet vége
Féléves komédia kurzus. Február: vizsga. Rendezőhallgató: Kovács Dániel (harmadév).
Időpontok:
április 9., 10. 19.30, MU Színház, Szputnyik Műhely
A Szputnyik Hajózási Társaság ezúttal egy rendezővizsgát fogad be a Színművészeti Egyetemről. Az egyfelvonásos komédiát márciustól havi pár alkalommal műsorára tűzi a Szputnyik Műhelyben. Már csak pár nap, és Darry Berill és Barry Derill bemutatja, "milyen csodákat tud művelni egy férfi, ha egyszer maga veszi kezébe a házimunkát." A két balfék sajátos ötletei, hogy ugyanis mindent „célirányosan és higgadtan" kell elvégezni, katasztrófák sorozatát indítja el, s a végén már az életükért küzdenek. A fregolit még túl lehet élni, de a fagyasztott csirkék túl csúszósak, folyik az Agip petró, és mikor megindul az Üsző, minden kötél szakad... Ír börleszk ötven percben, rengeteg vérrel.
2009.04.14. 16:55
Helyzetjelentés
TAKARÁSBAN/FÉNYBEN
- Én úgy lettem filozófus, hogy vittem a teherautóval a sódert, felvettem egy kiskatonát, és megkérdeztem tőle, milyen szakra kell menni, ha filozófus akarok lenni. Megmondta.
– meséli Pálfalusi Zsolt Anger Zsoltnak a lépcsőfordulóban, ahová dohányozni járunk, és ami Anger szerint Aki Kaurismaki filmjeit idézi. Hirtelen átvág rajtunk az aznap este épp tizenkilenc fős Halastó kórus, tizenkilenc sziával, ami a mieinkkel együtt összesen ötvenhét, már-már rekordgyanús számú köszönés aznap egyszerre. A második Bérház, mióta visszajöttek a többiek Pármából, én is beugrom két jelenetbe, és hülyén nézek – ettől kicsit holtlelkes nosztalgiáim támadnak, leszámítva a penetráns lámpalázat, amitől egyszer sem voltam képes normálisan elmondani öt összefüggő mondatban, hogy miért tartóztatom le Csicsikovot, egy éve volt, jesszusom, körülbelül egy éve annak, hogy először beléptem a Szputnyik Műhelybe, ami akkor még nem volt nekem Szputnyik Műhely, csak egy nagy, koszlott, fehér terem, ahol olyan feladataink voltak, hogy például röhögtessünk meg két beszélgető embert. Berohanok négykézláb, mondom nekik: sziasztok, Dzsoni vagyok, a beszélő kutya. Megoldottam a feladatot, és tessék, a ReHabban is: mi történik? Hát nem a kutyákról tartok előadást? Végülis: mindenkinek olyan őrangyala van, amilyet megérdemel…