.jpg)
2011.01.11. 10:47
HÓKIRÁLYNŐ – „SKANDINÁV MESE” FELNŐTTEKNEK
A Hókirálynő című előadás Andersen meséjének sajátos adaptációja, amely a Szputnyik Hajózási Társaság színészeinek improvizációi alapján született. A kéthónapos műhelymunka során azt vizsgáltuk, hogy hogyan értelmezhető az anderseni mese felnőttfejjel és a XXI. századra adaptálva? Miként viszonyulunk ma az Ördög szembe és szívbe fúródó üvegszilánkja okozta elváltozásokhoz, és hogyan tud egy mindenkori Hókirálynő belelépni az életünkbe?
fotók: Puskel Zsolt
Az eredeti meséből csupán Gerda, Kay és a Hókirálynő figuráját tartottuk meg. A többi szereplő saját kreáció. Fontos volt, hogy ezek minél jobban hasonlítsanak a színészeinkhez, így próbáltunk belőlük kiindulni. Ennek következményeként viszont épp a mese mesei szálát, vonulatát hagytuk el, hiszen Varjú, Rénszarvas, Rablólány és Öregasszony helyett egy kisváros mindannyiunk által ismert lakóit ismerhetjük meg.
Tehát a történet sem egészen az eredeti mese ívét követi, végül ugyanis nem annyira az anderseni mese fókuszában álló tiszta hit és kitartás motívuma érdekelt minket (ami Gerdát az útján vezeti Kay keresése során), sokkal inkább azok a mikro-élethelyzetek, amiket el tud rontani az „elszilánkosodás” okozta változás. Ezek közül egy (persze kiemelt fontossággal) Gerda és Kay kapcsolata.
Az előadás tehát tulajdonképpen az „elszilánkosodás” folyamatát mutatja be egy kisváros lakóinak életében, „az idillikus békeidőktől” kezdve, a jól ismert valóságig. Bár a Szputnyik-féle történet nem foglalkozik kiemelten Gerda útjával, középpontjába mégis a gyerekből felnőtté válás kérdése került, ez esetben azonban a húszas évei végén-harmincas évei elején járó ember újra felnőtté válásával. Ugyanis ez az az életkor, amikor „újabb életszakasz váltáshoz érünk: rájövünk, hogy ami eddig volt, már nem biztos, hogy elég, viszont a boldogság már nehezebben érhető el, többet kell küzdeni érte. Napi szinten jelen van életünkben az elmúlás-félelem, vagyis az érzés, hogy az ember élete véges.”
Az előadás szövege nagyrészt a próbák során született improvizációk rögzített, majd szerkesztett változata (kivéve az anderseni történet első meséje és Peter Handke Amikor a gyermek, gyermek volt című verse vendégszövegként) sajátos humora és olykor naivitása jól tükrözi az előadás alaphangvételét. Párhuzamosan szerkesztett, néha abszurdba hajló kisreál helyzetekbe pillanthatunk be, tulajdonképpen három pár egymásba gabalyodó kapcsolatába, hétköznapjaiba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szputnyik.blog.hu/api/trackback/id/tr382576143
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.