17. alkalommal rendezték meg Ljubljanában az Ex Ponto Fesztivált, melynek központi témája idén a „tabu” volt, vagyis az, hogy léteznek-e még ma is tabuk akár társadalmi, akár magánéleti szinten? A korábbi évek általánosabb kérdésfelvetései után (politika, vallás) a fesztivál idéntől inkább személyes problémákra, témákra koncentrál. A 2010-2013-as ciklusban szó lesz még a kezdet és vég kérdéséről, régi és új értékekről, illetve arról, hogy hol a határ?
A fesztivál házigazdája és szervezője idén is a B-51 Cultural Society volt. Ez a szervezet még az 1980-as években alakult, bár akkor még csak B-51 Klub néven volt ismert. Diákok hozták létre egy elhagyatott bunkerben. Később az underground mozgalom kultikus helye lett, itt találkoztak össze azok a fiatalok, azok a művészek, akikből később a B-51 Cultural Society lett.  
A fesztiválon idén tizenöt előadást láthattak a nézők, ebből hat kortárs szlovén darab (ős)bemutatója volt. A fesztivál egy Purcarete rendezéssel kezdődött (Ionesco: A király halódik) és egy fiatal makedón rendező előadásával zárult. A szlovének mellett két francia, egy erdélyi, két horvát és egy olasz társulat is szerepelt. Na meg a Szputnyik, a Kockavetővel.
Az előadást két alkalommal játszottuk, egy körülbelül akkora teremben, mint a Szputnyik Műhely. Maga az épület inkább egy néhol még átépítés alatt álló, átalakított gyárépületre emlékeztetett. A 70 néző befogadására alkalmas stúdió mellett azonban az épületben található egy nagyobb terem is, ahol pár évvel ezelőtt például a Krétakör Feketeország című előadása is ment.
A Kockavetőt (Mož na Kocki címen) magyarul játszottuk, szlovén felirattal. Érdekes volt megfigyelni, hogy mely részei működtek igazán jól ennek a viszonylag szövegcentrikus előadásnak. Sok mindenre egészen másképp reagáltak a nézők, ettől persze az előadásnak is új élete lett, új tempója, néhol új hangjai.  
Az előadások után közönségtalálkozót tartottunk, ahol szó esett többek közt a Szputnyik helyzetéről a magyar struktúrában, arról, hogy mikor és hogyan jött létre a társulat, a munkamódszerről. Arról, hogy hogyan készült a Kockavető, hogy miért pont ezt az alapanyagot választottuk, hogy miben különbözik az adaptáció az eredeti regénytől? És arról, hogy valóban megváltoztatja-e az ember életét a kockázás?
(Nyáron, a POSZT-on egy hasonló kérdéseket körbejáró beszélgetésen vettünk részt Sándor L. Istvánnal, ennek szerkesztett változata az Ellenfény következő számában jelenik meg)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szputnyik.blog.hu/api/trackback/id/tr672322874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.